The Stripped Illusion [Hakyeon x Leo]

Zene

„Hyung, biztos vagy benne, hogy nem akarsz velünk jönni?”

„Biztos vagyok benne, Sanghyuk-ah”, felelt Hakyeon, próbálva elfojtani vigyorát. „Nem hagyhatom itt egyedül Taekwoon-t és amúgyis sok dolgom van. Egy szabad, csendes este jobban hangzik a számomra.”

Sanghyuk elmosolyodott, átlépve a dormuk bejáratán és csatlakozva a folyóson lévő többiekhez. „Rendben, szia, hyung!”

Hakyeon búcsúzásul integetett a másik négynek, mielőtt becsukódott volna az ajtó, amit utána be is zártak.

Ez nem lehetne még tökéletesebb. Jaehwan és Sanghyuk az anime-s fantáziáikban élvezkedtek, felöltözve a kedvenceikként, és csatlakoztak a többiek halloween-i időtöltéséhez, a „csokit vagy csalunk”-hoz. Természetesen ők túl idősek voltak már az ilyen dolgokhoz, de nem nagyon volt bármilyen indok, ami megállíthatta volna őket abban, hogy egy éjjel erejéig újra gyerekeknek legyenek. Viszont Hongbin és Wonshik úgy döntöttek, hogy ők is lelépnek estére, egy bárba pár pohár italért, szimplán kiélvezve a ritkán előforduló szabad estéjüket.

Ami persze Hakyeon-t és Taekwoon-t egyedül hagyta a dormban. Taekwoon-nak nem volt türelme a buta halloween-i beöltözésdihez, valamint nem akart se Wonshikkal se Hongbinnal menni, így inkább úgy döntött, hogy otthon marad és olvas.

„Tökéletes.”, sóhajtott Hakyeon, ahogy elhaladt az osztozott szobájuk előtt, megállva az ajtaja előtt egy pár pillanatra és nézve a gyanútlan Taekwoon-t, aki teljes nyugalomban olvasgatott az ágyán.

„Woon-ah.”, sétált be Hakyeon, odamenve Taekwoon ágyához, lehuppanva arra. „Woonie.”, nyafogott, mikor nem kapott választ a másiktól, aki úgy döntött, hogy ignorálni fogja az mellette elhelyezkedő, sötét hajú vezetőt.

„Hmm.” volt a rövid válasza Taekwoon-nak, ahogy lapozott egyet.

Hakyeon annak vette, hogy folytassa a mondandóját. „Te minek öltöznél be Halloween-ra, Taek?”

„Semminek. Baromság, miért öltöznék be bárminek is?”, felelt Taekwoon, még mindig nem elnézve a kötetről, de most próbálkozva azzal, hogy lazítsa a vezető szoros fogását a karján.

Hakyeon nem engedett, sőt még inkább ráfogott izmos karjára, és hozzányomta magát a másikhoz.

„Szerintem én egy jó cica lennék.”, vigyorgott Hakyeon, beletúrva kezét a másik sötét tincseibe és megsimogatta fejét, mintha ő lenne az említett állat.

Taekwoon grimaszolt, gondolva arra, hogy Hakyeon kezeivel nem tud mit kezdeni, így elejtett egy erős megjegyzést. „Teknősnek is elmehetnél. Sötétek és hosszú nyakuk van.”

„Hé!” jött a szinte az azonnali reakció, ahogy ezzel egyidőben a szorító kezek és azoknak szorítása is eltűnt. Taekwoon győzedelmesen elmosolyodott.

Hakyeon kibiggyesztette a száját mind a megjegyzés, mind Taekwoon mosolya miatt. „Szerintem jó cica lennék.”, mondta.

Taekwoon figyelme újból a könyvre terelődött. „A macskák általában csendesek.”, felelt lágyan.

Hakyeon eltöprengett egy pár pillanatra, mielőtt édesen elvigyorodott volna. „Én egyedülálló vagyok.”

Taekwoon egy pillantást sem vetett rá, de Hakyeon elkapta az a halvány mosolyt a másik szájának szélein, így még szélesebb elvigyorgott ő maga is.

„Csinálok vacsorát.”, mondta, nyomva egy apró puszit Taekwoon orcájára, mielőtt felugrott volna az ágyról, és kiszaladt volna a szobából.

„A fenébe is, Hakyeon, állj már le ezzel!”, kiáltott utána a fiatalabb, felhörrenve puha ajkainak érintésétől.

Miután az ételt megették és a konyhában rend volt, Taekwoon visszabaktatott a szobájába, majdnem elveszve a regényben, Hakyeon-t unatkozva hagyva.

Nos… kint már sötét volt… Azt hiszem végrehajthatom a tervemet.

A vezető a másik szobába tért be, összekészítve magát. Taekwoon és Hakyeon kapcsolata mindig is egy határvonalon állt, de Hakyeon gyorsan meg akarta ezt változtatni. Már a kezdetek óta közeli barátok voltak, már jóval a debütük előtt, és volt közöttük valami különleges, egy páratlan kötelék. Mégis emellett, amellett, hogy Hakyeon többet akart a másiktól, soha nem cselekedtek az érzéseik szerint. Valahogy egy hallgatólagos szabály lett. De Hakyeonnak elege lett a több mint négy éves szexuális feldulakodásából, amit a másik fiú felé érzett. Mikor Hakyeon elkapott egy pillantást tőle, elidőzve, bámulva őt azzal a durva szemeivel, és Hakyeon mindennél jobban be akarta adni a derekát, be akarta tolni a másikat a szobájukba és öntudatlanul megdugni őt. És épp ezt fogja most megtenni.

Hakyeon még utoljára végignézett magán a tükörben, mielőtt nagy léptekkel átrótt a másik hálóba, készen állva arra, hogy lecsapjon áldozatára.

„Találd ki, mi vagyok~”, szólalt fel Hakyeon a küszöbről, hangja elragadtatva csilingelt.

„Idegesítő.”, szólalt meg Taekwoon is, le nem véve tekintetét a lapokról.

„Hé!” állt le Hakyeon a pózával és az ide-odadülöngéssel, hogy szúrósan a másikra nézzen, összeszorított ajkai pedig kiegészítették elégedetlen mimikáját. „Nem is néztél ide!”

Taekwoon felsóhajtott, Hakyeon visszaállt az előbbi állásába, visszanyerve csípőjének előre-hátra dőlését az ajtófélfának, kezei szőrmét fogtak.

„Találd ki, mi vagyok.”, mondta újból, hangja most mély és recés, ahogy egyenesen a másikat figyelte, élvezettel nézve, ahogy Taekwoon konkréten félrenyelt, köhécselt és könyvét leejtette az ágyról. Játékos vigyorra kúszott szája mielőtt ajkain végignyalt volna. „Látod, jó cica vagyok.”

„Hakyeon, mi a fasz!”, kiáltott Taekwoon, felülve kitágult szemekkel, ahogy végignézte társát és… a halloween-i kosztümét.

Hakyeon hagyta, hogy a puha farok kiessen a kezeiből, a másikhoz sétált lassú, de biztos léptekkel miközben tekintete szorosan ugyanott maradt.

Hakyeon végignézte, ahogy Taekwoon tekintete arcára sodródott a fülekről, amik olyan jól passzoltak színileg a hajához, hogy igaziaknak tűntek, erősen kifestett szemeire, amik vággyal voltak megtöltve, a fekete nyakörvre, ami szorosan az idősebb nyakán pihent. Pillantása egészen szabad mellkasára és kimutatkozó karamell bőrére csúszott, és végre a szoros, fekete bőrnadrágra, amik húsos combjait tökéletesen ölelték, végignyúlva hosszú lábain, s az egész egy pár bakanccsal végződött.

Picsába… Hakyeon… annyira… annyira jól nézett ki.

Hakyeon megállt a másik előtt, szemei a fiatalabbra fokuszáltak.

„Hakyeon, én… én… mit…” habogott Taekwoon, tekintete ide-odacikázott, ahogy nem tudta eldönteni, hova nézzen.

„Shh, hadd gondoskodjak rólad.”, fogta közre Hakyeon Taekwoon arcát ahogy lehajolt, lenyomva őt a matracra, hátrébb tolva annyira, amíg a fal és Hakyeon teste közé nem volt szorítva.

Taekwoon majdnem hogy rettegve bámulta a föléje magasodó alakot.

„Dőlj le.”, parancsolta Hakyeon, ráragadva a fiatalabb derekára, húzva őt addig, amíg nem feküdt a hátán, teste Hakyeoné alá szorítva.

„Hakyeon, nem hiszem, hogy…” Taekwoon még mindig bizonytalan volt, szemei kétesen mérték végig a rajta ülő férfit, kinek szemei untalan nézték őt továbbra is.

„Taek, nyugi.”, turbékolta Hakyeon, lejjebb dőlve, míg mellkasa a másikéhoz nyomódott és arca közel volt ajkaihoz.

„Csak egy estére… merüljünk bele ebbe, ne foglalkozzunk azzal, mit kéne tennünk, vagy inkább mit kéne… éreznünk.” Olyan közel volt hozzá, hangja mély tónusú és gyöngéd, lélegzete Taekwoon ajkait simogatta. Tekintetük egymás szája és szemei között cikáztak, elnyúlt másodpercek teltek el addig, míg ajkaik végre érintették egymást, szinte összeolvadva a másikkal.

Nem tartott Taekwoon-nak sok ideig, míg elengedte magát, szája gyorsan reagált Hakyeonéra. Hakyeon meleg kezei pihenőt tartottak Taekwoon fedett mellkasán, és az inger, hogy megérintse őt, kábítónak bizonyult. Mielőtt tudhatta volna, ujjai végigszántottak tincsein, közelebb tolva a vezetőt magához, és Hakyeon szájába nyöszörgött ajkainak lázító mozgása által. Úgy érezte, nem tudna betelni ízével így, hogy végre megtapasztalta azt.

Hakyeon-t meglepte és boldogította Taekwoon fogékonysága. Azt várta, hogy a másik tiltakozni fog, hogy lelökje őt magáról… de… ez is megfelelt. Hakyeon kezei lesiklottak izmos mellkasán, rászorítva pólójának anyagára. Hagyta, hogy nyelve megérintse a fiatalabb alsóajkát, hízelegve telt ajkainak hogy kinyíljanak, csókjuk mélyítésének érdekében.

Hakyeon kieresztett egy meghökkent sóhajt, amikor Taekwoon kicsit szétnyitotta száját, megszívva nyelvét, ami az előbb azt böködte. Másodpercek alatt újból találkoztak ajkaik, összeolvadva egymással, nyelveik forrón összedörzsölődve a másikéval. A csók addiktív volt, de Hakyeon hamarosan elszakadt tőle, úgy pihegve, mintha víz alól jött volna fel. Mindkettejük szenvedett a levegő hiányától, ajkaik vörösek és csóktól dagadtak. Hakyeon visszaült a másik ölébe, Taekwoon-t nézte. Taekwoon utána nyúlt, sötét hajára ragadt, sima nyakára hajolt, csak kicsit ráfogva a bőr nyakörvre, nézve, ahogy Hakyeon szemei összeszorultak a hirtelen érzéstől, majd kezei tovább vándoroltak mellkasára és lapos hasára. Taekwoon kézfeje megpihent Hakyeon combján, rámarkolva arra, mielőtt újból a másikra pillantott volna.

Ő visszanézett rá, vágytól telve, s így suttogott, „Jól nézek ki? Jó cica vagyok neked?”

Hangja átható és rekkenő, szemlélte, ahogy Taekwoon láthatóan nyel egyet, mielőtt felült volna, egy kezében tartva az idősebb derekát, míg a másik gyengéden arcára hajolt.

„Igen, Hakyeon, te… te…” Taekwoon továbbra sem volt a szavak embere, még most sem, még Hakyeonnal sem, de ő megértette, mivel tudta mire gondolt.

„A tiéd vagyok, Taekwoon, csak a tiéd.”, motyogta, majd megint csókolózni kezdtek. Hakyeon a fiatalabb hajára fogott, hogy közelebb rántsa, felnyögve, amikor Taekwoon nyelve szájpadlásának simult, körmei bőrébe vájtak.

Újonnan elszakadtak, levegőért kapkodva. Hakyeon lelökte a másikat a vállainál, hagyva, hogy ledőljön, miközben testével követte őt, háta megemelkedett majd hozzásimult, macskaszerű folyékonysággal.

A vokalista nyakára lélegzett, nyalva egy nedves csíkot mielőtt ráharapott volna, megszívogatva bőrét , otthagyva egy vörös foltot. Taekwoon lágyan fészkelődött alatta, s Hakyeon azonnal észrevette, hogy tetszett neki az előbbi. Kigombolta szürke ingjét, ajkai követték, hagyva egyre több és több harapásnyomot, végighúzva nyelvét minden folton, enyhítve a kissé csípős érzést. Taekwoon kezei a másik hajában vesztek el, szenvedély fel-felugrott mindenegyes harapás után, kis, puha nyöszörgések hagyták el száját, amiket hallva Hakyeon teljesen le tudott volna részegedni.

Mikor az ing teljesen ki volt gombolva, megmutatkozott fehér mellkasa, ami most már tele volt szívásnyomokkal. Felültette Taekwoon-t, hogy az anyag le tudjon széles vállairól csúszni, s folytatta megjelölését az újonnan felszabadult bőrfelületen, egészen kulcscsontjaiig. Szívta és nyalogatta azokat, amíg Taekwoon már vonaglott. Taekwoon kezei hátára ragadtak, kézfejei föl-lesiklottak rajta, érezve, ahogy farka egyre inkább megkeményedett minden mozdulat után, amit Hakyeon csinált.

Hakyeon fölemelkedett, felült, és Taekwoon közrefogta nedves, puffadt ajkait, haja már teljesen kócosan és fölélve, de a macskafülek, csodák csodájára, még mindig a fején voltak. Hakyeon kissé hátradőlt, kezeit saját combjaira rakta, csak pár pillanatra nyugton maradt, mielőtt dörgölőzni kezdett, feneke Taekwoon erekciójának nyomódott, újból és újból, s saját keménysége is eléggé láthatóvá vált a szoros nadrágon keresztül. Taekwoon azon minutumban nyögni kezdett az élvezettől, csípője remegett és fölfelé lökött, amikor Hakyeon lefelé mozgott, feje a párnára zuhant, és kis sóhajokat engedett ki.

Hakyeon ujjai saját combjait szorongatták, kissé megrezzenve miközben kezei saját testén szántottak végig, tenyere izzadtságtól csillogó mellkasát simogatta, ujjai nyakán mentek végig, egyik keze a saját hajára szorított, csípőjét folytonosan lenyomta. A fenekét érintő nyomás miatt nyögdösött, amit Taekwoon erekciója okozott neki.

Taekwoon mindent magába vésett. Annyira erotikusnak vélte mindazt, ahogy akkor kinézett, ahogy Taekwoon ölére dugta magát, ahogy sóvár szemei le-lecsukódtak minden nyögés után, kezei végigjárták testét, megérintve magát. Taekwoon érezte, ahogy egyre inkább felizgult, kemény volt, lüktetett nadrágja alatt, és ahogy Hakyeon a saját haját fogta miközben nyögött, egyáltalán nem segített rajta.

„Érj hozzám.” E szavak kizökkentették Taekwoon-t a gondolataiból, de hálás volt, amint feldolgozta őket. Hakyeon valahogy mindig tudta, mit akart vagy szeretett volna, mielőtt ki is mondhatta volna azt.

Taekwoon engedelmeskedett, derekára fogott, hogy közelebb húzhassa, másik kezét Hakyeon combjára tette, segítve őt a dörgölőzésben. Taekwoon saját testét mozgatta, hogy még inkább erősítse az érzést, felsóhajtva, amint Hakyeon ajkaira tapadt, ahogy nyelvét végighúzta ajkán, s kis időre elvált, hogy újból megcsókolhassa őt.

Hakyeon tenyere szorosan a vokalista hasán helyezkedett el, ujjai piheérintésekkel lepték el izmait rajta. Ajkai égető utat hagytak Taekwoon állán és nyakán, nyelve megérintették és betakarták a kívánatos bőrt. Taekwoon ujjai Hakyeon tincsei közé voltak temetve, bíztatva őt gyengéd szorításokkal. Újabb nyöszörgés szabadult fel tüdejéből, amikor Hakyeon nyakára harapott, ujjai most nadrágjához kúsztak, az öv alá, szórakozva az érzékeny résszel.

Hakyeon elszakadt tőle pihegve, lemászva Taekwoonról, elkezdve lehúzni magáról szoros nadrágját. Taekwoon szemei eltágultak, amint látta, mire készült társa. Segített neki, de Hakyeon felnevetett, amikor látta, hogy mindkettejük szenvedett a leszedésével.

„A fenébe is, Hakyeon, hogy másztál te ebbe bele?”, kuncogott Taekwoon.

Hakyeon újból felkacagott, sikeresen lehúzva az anyagot félig, a combjaiig. Taekwoon viszont csendessé lett, kezei leálltak, amint feldolgozta, mi is történik.

„Hakyeon, állj.”, mondta, hangja gyengéd és bizonytalan, és Hakyeon felkapta a fejét, tekintete aggódóvá lett a hangsúlytól.

„Mi a baj?”

„Én… én nem akarom, hogy csak… megtörténjen, tudod, mert most megtehetnék, majd később m-minden ugyanolyan lenne, mint azelőtt… én nem…” Taekwoon újból nem volt jó barátságban a szavakkal, ahogy a feszengés úrrá lett rajta, figyelve arra, mit mond, mert attól félt, hogy Hakyeon mit fog gondolni róla, vagy arról, mit makogott ki.

„Taek, a farkam már félig kint van, felpörgetnéd magad kicsit, kérlek?”, szólalt fel Hakyeon, kicsit el is pirult a kínos pozíciótól, amiben volt, a szoros nadrág kellemetlenül fogva kemény tagját.

Taekwoon nevetett, feje lecsuklott zavartságában, elrejtve kissé felforrósodott arcát tenyereiben. Remegő hangon kifújta a levegőt, megrázva a fejét, még mindig kezeibe bújva. „Nem akarom, hogy ez egy egyéjszakás dologgá váljon, Hakyeon… A-Akarlak, mindig is akartalak, de nem… de nem csak így.”

Hakyeon röviden felnyüszögött, Taekwoon felemelte a fejét, hogy lássa Hakyeon-t, ahogy visszahúzta nadrágját, s odatérdelt a fiatalabb mellé. Érezte Hakyeon puha kezét a hajában, cirógatva azt, az idősebb pedig elengedett egy sóhajt.

„Taekwoon.”, szólította meg kedvesen, megpróbálva elérni azt, hogy a vokalista ránézzen.

„Taekwoon.”, mondta újból, amikor az említett gyöngéd barna szemeit bámulták, keresve őket az imádat és vágy ködében.

„Szeretlek. Ez az évek során nem változott. Már mondtuk egymásnak, és mert úgy döntöttük, hogy hagyjuk, hogy ne engedjük, hogy komollyá váljon, attól még nem tűnt el. Mindvégig szeretlek, most is ugyanúgy szeretlek és akarlak, Taek, annyira kívánlak. Szeretni, tartani és csókolni akarlak, még akkor is, ha ezek apróságokat jelentenek az életünkben. Még akkor is, ha csak kettesben lehetünk azok, akik, akkor is akarom.”

A szavak áradata, az érzelmek lángolása Hakyeon szemeiben elérték, hogy Taekwoon elvörösödjön és elpillantson, ujjai izegtek-mozogtak, ahol Hakyeon rájuk szorított, miközben mondta vallomását. Időbe telt ugyan, azonban felnézett rá, tekintete találkozott Hakyeonéval, s érezte, ahogy elmosolyodott. Hakyeon szélesen vigyorgott ragyogó szemekkel, boldogság láthatóan sugárzott róla. Hakyeon-t ilyen boldognak látva, érezve ezt a… szorítást a mellkasában, amit Hakyeon szavai okoztak, a kellemes forróság a hasában, amikor látta a szeretetet az idősebb tekintetében, mikor érezte bőrén édes tapintását hüvelykujjának. Kívánta ezt, kifulladt ennek eltaszításában. Ugyanannyira szerette Hakyeon-t.

Taekwoon újból mosolygott, most ragyogóbban, ahogy gondolatai kitisztultak, s ahogy kinyomta magából mit akart, mire kívánkozott.

„Most már leszedjük azt a nadrágot rólad?”, mondta, végre, kezei sugallóan markoltak bele a műbőrbe Hakyeon derekán.

Hakyeon felkuncogott, felkelve mellőle. „Nem muszáj, Taek, lehet-”

Hakyeon elakadt Taekwoon hitetlen tekintetétől, amitől el kellett röhögnie magát, megrázva a fejét. „Igen, hagyjuk, hülyeséget mondtam.”

Taekwoon feltérdelt, újból segítve az idősebbet. „Kívánlak.”, mondta egyenesen, „Kívánom minden egyes porcikádat.” Taekwoon felemelte fejét, hogy Hakyeon szemeibe nézzen, megerősítve biztosságát. Hakyeon idegesen nyelt, ahogy Taekwoon még mindig túlfűtött szemekkel mustrálta őt, s ledöntötte fejét, újból a nadrággal foglalkozva.

Ezúttal sikeresek voltak, a szoros bőr lecsúszott a vezető bokáiig, és Taekwoon azonnal megtámadta az idősebb bőrét ajkaival, nem foglalkozva azzal, hogy Hakyeon nem viselt alsót. Megszívta csípőcsontját, elmosolyodott, mikor elkapta a kis sóhajt, amit Hakyeon kiengedett az emóció miatt, ahogy térdei behajlottak tőle. Hakyeon kezei rögtön végigsöpörtek Taekwoon haján, aki ugyanúgy folytatta az üreges csont kényeztetését, megkarcolva lágyan fogaival, amitől megrezzent az idősebb hangja. Taekwoon végigsimított Hakyeon sima combjainak felületén, ujjai egyre közelítették farkához, majd gyengéden rá is fogott arra. Hakyeon megint sóhajtott, szorosabban fogva Taekwoon tincseit, akinek ajkai tövére vándoroltak, miközben ujjai gyengéden szorították tagját, hüvelykujja makkja alá csúszott. Taekwoon felnyögött a hajára érkező szorításra, ahogy ránehezedett fejére keze, Hakyeon pedig megremegett, ahogy ujja a réshez siklott. Hakyeon pihegett fölötte, és Taekwoon nem tudta nem belátni, mennyire élvezte ezt… Hakyeon miatta volt kemény, Hakyeon miatta érzett örömöt, ő érte el, hogy lihegjen és nyögdécseljen. Taekwoon boldog volt. Végignyalt egész hosszán, s mikor elhajolt tőle, látott egy cseppnyi ondót Hakyeon farkának tetején, amitől ösztönösen kinyitotta száját, végignyalt ajkain, elképzelve, milyen íze lehet. Hakyeon hevesen felnyögött, mikor Taekwoon követte akaratát és lenyalta az ondót onnan, betakarva a nyílást, megízlelve a fehér folyadékot, megízlelve Hakyeon-t.

Hakyeon félig lehunyt szemekkel nézte ezt, szenvedve azzal, hogy nyitva tartsa őket, s gyorsan leszorította őket Taekwoon nyelvének minden mozdulata után. Térdei gyengék voltak, végtagjai lángokban álltak, és csak Taekwoon forró nyelvére és szájára tudott gondolni, ahogy szép ajkai farka körül voltak.

„Basszus, Taek… Azt hittem, nekem kellett volna lennem a szexcicának.”, mondta kuncogva, habár kicsit kifulladt volt.

Taekwoon visszahúzódott és Hakyeon combjára csapott gyengéden, arca vörös színben úszott, ahogy a vezetőre pillantott, bár szemei nem tudtak megszabadulni a bennük rejlő humortól és csíntalanságtól.

Hakyeon újból nevetgélt, megcirógatta Taekwoon orcáját, nézve, ahogy a fiatalabb tekintete szúrósból szeretettelivé és bizalmassá lett. Érezte, ahogy ettől szíve felpörög, Taekwoon vállainál fogva felültette őt.

„Szeretlek.”, mondta Hakyeon, tekintete nem elhagyva Taekwoonét, kezei orcáin pihenve, és érezve, ahogy a hő erősödik tenyere alatt. Taekwoon megint zavarba jött, feje lecsuklott, s Hakyeon-t csodálattal töltötte el, hogy mennyire félénk és kipirult lenni az egyik pillanatban és magabiztos a másikban. Hogy eltökélten ugrott szinte Hakyeon farkára, és most a másik alatta volt, szemei lángokban álltak az érzelmektől és tekintete annyira lyukat ütött rajta, hogy másképp érezte ’kipakoltnak’ magát.

Taekwoon csendes volt, de Hakyeonnak nem volt szüksége szavakra hogy tudja, mit érez, mit akart mondani. Mindent látott gyönyörű szemeiben. Taekwoon lehúzta a bőrnadrágot a bokáiról, lehajítva ruhadarabot a földre, majd saját nadrágját kezdte bontogatni, Hakyeon pedig figyelmes szemekkel nézte őt, ameddig el nem távolította azt és teljesen meztelen nem lett előtte. Akkor szívódott fel benne igazán az egész, az elmondhatatlan bizalom suhant át ezen a pillanaton, kettejük között. Soha nem voltak még ennyire nyíltak egymás előtt, még soha nem bíztak még senkiben ennyire, és ijesztő volt. Voltak félelmek, aggodalmak, azonban Taekwonnal, minden kétség nélkül, az a kicsi szorongás jelentéktelennek bizonyult amellett az erős szeretet mellett, mindkettejük élőnek érezte magát legbelül. Egymásnak adták magukat, de mással nem tudták volna megcsinálni ugyanezt.

Hakyeon teljesen el lett lepve érzelmekkel, ahogy ezt a pillanatot feldolgozta, és megpróbálta a torkában lévő gombócot lenyelni. Tisztában volt azzal, hogy Taekwoon ugyanígy érzett, s tudva, hogy a fiatalabb ennyire megbízott benne, ennyire szerette őt, Hakyeon egyszerűen csak sírni tudott volna.

Ehelyett, mivel ez nagyon el tudta volna rontani a pillanatot – gondolta, Taekwoon felé nyúlt, vágyakozva a másik melegsége után, a fiatalabb neve levegősen csúszott ki a másik szájából.

„Taekwoon.” És ő engedelmeskedett, szemei ellágyultak ahogy lehajolt, szinte betakarva Hakyeon testét a sajátjával, karjaival körbekerítve az idősebb fejét ahogy rápillantott, magába szívva az érzelmeket Hakyeon szemeiből.

Csókolóztak, most gyengéden, kiélvezve a másik ajkainak ízét. Nem sürgetett, édes volt, s Taekwoon úgy érezte, hogy fuldoklik. Viszont ebben nem volt benne a levegőhiány, inkább az idegein végigszaladó érzések miatt fuldoklott. Elmerült a látványban, a hangokban és Hakyeon testének érzésében.

Csípőjük érzékien simultak egymáséhoz, lélegzetük megremegett felforrósodott bőrüktől. Taekwoon eltemette arcát Hakyeon nyakában, olyan szorosan tartva őt, amennyire csak tudta, miközben csípőjével lökött lefelé, zihálva Hakyeon izzadt nyakhajlatába minden alkalommal, amikor erekcióik érintkeztek.

Néha nedves csókokat hagyott sima, cserszínű nyakán, fogaival kedvesen végigsúrolva rajta, ahogy Hakyeon vonaglott alatta.

Egy hirtelen kifújással Hakyeon átdobta lábát Taekwoon derekán, elérve, hogy farkaik jobban érintkezhessek egymással, majd megfordították magukat, súlyát Taekwoonra téve, miután ő hátára feküdt, így a fiatalabb csípőjére tudott ülni.

„Taekwoon, a nadrágomban.”, szólalt meg Hakyeon, fejével az adott ruhadarab felé biccentve. Taekwoon pedig odanyúlt, tudva, Hakyeon mire célzott, végül zsebeiben kezdett kutatni, s kivett belőle egy doboznyi síkosítót. Taekwoon még mindig a nadrág eldobásával volt elfoglalva, amikor Hakyeon elvette tőle a kis dobozt és fogaival elszakította a csomagolást, mivel ujjai túlságosan remegtek. Taekwoon óvatosan figyelte őt, szemei kitágultak, mikor látta, ahogy Hakyeon kinyomott egy keveset az ujjaira, maga mögé nyúlt, felsóhajtott, mikor egy ujját magába nyomta.

„Hakyeon, várj, nem nekem kéne?”, tette kezeit Taekwoon Hakyeon karjaira, összeráncolva szemöldökeit mikor Hakyeon újból élesen felsóhajtott, ami meg is remegett a kellemetlen érzésétől.

„Hakyeon, óvatosan, kérlek.”

„Nem,” tiltakozott Hakyeon, szemeit leszorítva koncentráció közben. Betolta második ujját, tágítva magát. „Elég sokáig várattam magam, érezni akarlak.”

Taekwoon megpihentette kézfejeit Hakyeon karamellszínű combjain, ujjaival gyengéden végigsimítva bőrén. „De ez nem azt jelenti, hogy el kell sietned.” Előrehajolt, hogy végigsimítson ajkaival Hakyeon mellkasán, csókokat hagyva rajta.

„Taekwoon, segíts.” lehelte ki, mikor szenvedni kezdett, amikor két ujj hirtelen már nem volt elég. Taekwoon meglepetten feléje pislogott pár pillanatig, viszont folytatta a csókolgatását, egyik keze maradva combján, a másik Hakyeoné felé tartott.

Taekwoon nem csak Hakyeon-t próbálta eltéríteni az apró puszikkal, de saját magát is. Feszült volt, ahogy kézfeje megtalálta a másikét, ujja végigsimítva a nedves területen, betolakodva Hakyeon két ujja mellé.

Az idősebb újból édesen zihálni kezdett, Taekwoon szája megtalálta a másik nyakát, vörös foltokat hagyva ott, másik keze ráfogott Hakyeon tagjára, lassan húzogatta a bőrt. Hakyeon lefelé kezdte nyomni a csípőjét, megpróbálva megdugatni magát Taekwoon és a saját ujjaival, többet akarva.

„Milyen érzés?”, kérdezte Taekwoon a másik nyakára. Ujjaik együtemben mozogtak, szétfeszítve Hakyeon falait és Hakyeon élesen sóhajtott, mikor Taekwoon kissé begörbítette az ujját benne.

„Remek.”, válaszolt kifulladva. „Sokkal jobb veled.” Szemei szorosan le voltak csukva a csodálatos dörzsölgetés hatására, feje hátravetődött, másik keze ráfogott Taekwoon vállára, hogy megtartsa magát.

Taekwoon halkan morgott attól, ahogy Hakyeon nyomta lefelé magát, s az idősebb válasza miatt farka lágyan megremegett, még több hő felgyűlve azon a tájon, amikor váladéka hirtelen érintkezett Taekwoon ujjával.

„Ahh.”, nyögte ki Hakyeon, forrón összeszorulva ujjaik körül. Taekwoon végignyalt Hakyeon nyakán lévő nyakörvön, fogát belemélyesztve annak anyagába.

„Annyira jól nézel így ki.”, sóhajtotta ki.

„Ahh Taekwoon, én- ahh, elég.” Hakyeon kihúzta az ujjait Taekwoonéval együtt, a farka körül lévő kéz is leállt.

Az idősebb lenyomta a másikat a vállainál fogva, amíg a hátára nem érkezett, a fiatalabb figyelmesen bámulva a másikat. Hakyeon mosolygott, forró levegő szabadult ki ajkai közül, ahogy kezei lecsúsztak Taekwoon izzadt mellkasán és hasán. Egyik ottmaradt, felkészítve magát arra, hogy felemelkedjen Taekwoon combjairól, ráfogva kemény, kissé szivárgó merevedésére. Taekwoon szemei a vágytól csillogtak, Hakyeon pedig a fiatalabb makkját bejáratára helyezte, egy remegő sóhajt kieresztve, mikor ondóját érezte. Taekwoon felmordult, felnyomva a csípőjét, s hallotta, ahogy a vezető kiengedett egy levegős kuncogást, végül lenyomta magát, levegője pedig bennakadt a lüktető keménységtől, amit érzett magában. Taekwoon felnyögött a szűk járattól, a nedves forróságtól, ami magába szippantotta őt. Az érzés, hogy ténylegesen Hakyeonban volt, túlságosan is leírhatatlanná vált, érezte, ahogy fájdalmasan lüktet.

Mikor Hakyeon annyira lesüllyedt, hogy mindkét kezével megtámaszkodjon Taekwoon hasfalán, egy elégedett mosollyá szaladtak szájának szélei, hallva a másik nyögését, telt ajkai szétváltak, ahogy háta megfeszült. Taekwoon szinte dübörgött és az érzés miatt extázisba került.

„Taekwoon…”, nyöszörögte ki, mikor mozogni kezdett, először csak kissé emelve fel csípőjét, megpróbálva hozzászokni ehhez, mielőtt újból visszasüllyedt, combjai folyamatosan föl-le emelték őt, ahogy Taekwoon farka ki-be járt benne. „Ahh, bassza meg, ez nagyon jó.”

„Hakyeon.”, suttogta ki a fiatalabb, feje hátravetődött a párnán, kezei rászorítottak Hakyeon combjaira, lenyomatot hagyva rajtuk.

„Ahh, igen.”, Hakyeon kezei saját testén vándoroltak, miközben még mindig mozgott. Hátracsuklott feje s egy újabb mély lökéstől egy ívet vett fel gerince, ujjai saját hajába ragadtak. Taekwoon felfelé lökött, Hakyeon szinte teljesen hátradőlve támaszkodott meg a másik izmos combjain, háta szépen megfeszülve ettől a pozíciótól.

Hakyeon folyamatosan megfeszült Taekwoon körül, tagja egyfolytában lüktetve benne és Hakyeon nem tudta visszafojtani azt a buja nyögést, ami már rég kikívánkozott belőle. Ahogy a fiatalabb csípője fölfelé jártak, Hakyeon hirtelen élvezettel telien kifakadt, előreesve Taekwoon mellkasára.

„Ahh, Taekwoon ott, megint, kérlek.”

„Igenis.” sóhajtotta, ráfogva Hakyeon derekára, érezve ahogy combjai összeszorulnak körülötte, miközben még inkább lökött feléje, makkja untalanul súrolva az idősebb prosztatáját.

„Ahh basszus, igen Taekwoon, ahh-ez-ez annyira jól esik.”

Taekwoon arcát a másik nyakába fúrta, miközben pihegett, ajkai újból és újból megcsókolva bőrét. Hakyeon reszketni kezdett az egyenetlen érzéstől, ami akkor megjelent, mikor Taekwoon érzékeny pontjához ért. Ujjai jobban fogták a másik vállait és isteni volt, ahogy farka végig-végigsiklott a hasfaluk között.

Taekwoon nyöszörgéseitől csak még jobban hangoztatni kezdte élvezetét. Hirtelen felzihált, mikor Taekwoon maga alá fordította, föléje tornyosulva, haja a szemeibe hullva, ahogy túlfűtve bámulta Hakyeon-t.

„Hakyeon…”, motyogta ki, kezét orcájára téve, ahogy lökései érzékiekké váltak, minden mozdulata méllyé és lassúvá lett, de az élvezet ugyanolyan maradt, mint azelőtt, mindkettejüket a végefelé lökve.

„Olyan gyönyörű vagy.”, mondta Taekwoon, nézve, ahogy Hakyeon megfeszült alatta, szemeit lehunyta és egy újabb reszkető sóhaj szabadult fel belőle. Sajátjaival a másik állvonalát kényeztette, majd nyakára tért, fogaival beleharapva mellkasába, mielőtt kezei Hakyeon combjaira kúsztak, rájuk fogva és felemelve őket, hogy dereka köré fonja azokat. Mélyebbre került benne, és az idősebb felkiáltott tőle.

Taekwoon újból föléje került, megint mélyen és precízen mozogva benne, mindkettejüket közel jutatva a végéhez. Hakyeon ondója már szivárogott, rá-rá csöppenve a hasára és szétkenve azt rajta, ahogy Taekwoon végigsiklott izzadt testén.

„Annyira jó benned lenni, Hakyeon.”, mondta ezt az idősebb fülébe Taekwoon, ajkai és levegővételei végigsúrolva forró bőrén. „Minden alkalommal, amikor- ah- összeszorulsz körülöttem, annyira forró és szűk vagy, és annyira jól nézel ki, amikor felnyögsz.

„Ahh Taekwoon.”, nyüszögött a másik, szorosan fogva a fiatalabb karját.

Taekwoon végigsimított szájával Hakyeon nyakán. Csípője most már könyörtelenül mozgott, Hakyeonba lökve, hagyva, hogy a forró járat újból és újból visszahúzza őt. Hakyeon erősen megrándult, amitől Taekwoon majdnem hogy lerészegedett, kissé kiesett a ritmusból, és egyre inkább és inkább érezte, hogy egyre közelebb van.

„Élvezz el nekem, Hakyeon, veled szeretnék a csúcsra jutni. Beléd akarok élvezni és fel akarlak tölteni magammal, élvezz nekem, cicus.” Ezek a szavak és ahogy Taekwoon a bőrnyakörvbe harapott elérték azt, hogy forrón elélvezzen, kilövellve magját magukra, durván lüktetve Taekwoon körül, majd kiengedett egy nyöszörgést, mikor a fiatalabb beléje élvezett és a hajába túrt, fogait a másik nyakába mélyesztette. Érezte, ahogy ondója teljesen feltölti őt, lassacskán teljesen lenyugtatva mindkettejüket. Taekwoon még mindig nyögdécselt, hangja magasabb tónusúvá vált ahogy kissé felkiáltott, Hakyeonra ragadott, közelebb húzva őt, ahogy véglegesen minden cseppjét kilövellte magából, s rázuhant kimerülve, lihegve Hakyeon nyakhajlatába. Hakyeon ugyanezt tette, levegő után kapkodott. Megcirógatta Taekwoon nedves tincseit, végigvezetve ujjbegyeit nyakának és hátának szépséges vonalán.

Taekwoon a másikat még jobban magához ölelte, eltemetve fejét a másik vállában.

Hakyeon felkuncogott. „Ezt már rég meg kellett volna tennünk…csodálatos volt.”

Taekwoon erősen kifújta a levegőt ahogy lágyan felnevetett. „Így van, egyetértek.”

Egy ideig csendben maradtak, szimplán kiélvezték a másik közelségét, melegségét. Hakyeon felnevetett gyengéden, mikor érezte, hogy a macskafülek elmozdultak a fejéről. „Erről teljesen elfeledkeztem.”, mondta, miközben felült kissé, Taekwoon úgyszintén. Levette a füleket magáról. „De mindig emlékeztettél a nyakörvről.”, kacsintott Hakyeon és szélesen elvigyorodott, amikor Taekwoon elpirult s lehajtotta a fejét. Biztos volt benne, hogy hozzá fog szokni Taekwoon dominanciájához szex közben és az előtte és utána lévő zavartságához is. Imádta, ahogy a fiatalabb beszélt hozzá aktus közben - tagadhatatlanul szexinek találta.

„Nagyon cukin néznél ki ezzel.”, mondta, ahogy a pántot Taekwoon fejére tette, a másik felemelte a fejét, így jobban láthatta. Hakyeon ragyogóan elmosolyodott. „Eszméletlenül édes vagy. Jobb cica lennél, mint én.”

Taekwoon elbújt Hakyeon nyakában, karjaival szorosan átölelve őt. „Miaú”, mondta lágyan az idősebb nyakára.

Hakyeon hangosan felkacagott. Hogy lehet ilyen cuki? – kérdezte magától fejben. Pár perccel később is még mindig ezen kuncogott, teljesen meg volt lepődve az előbbitől… és elgondolkozott, hogy vajon tényleg hozzá fog-e valaha szokni Taekwoon hirtelen cselekedeteihez. Taekwoon még mindig rejtőzködött, orcái felforrósodtak, a másik karjaiban relaxált.

Hakyeon megsimogatta Taekwoon-t, kiélvezve a közöttük kialakult közelséget, karjukkal szorítva egymást, lábaik összegabalyodva a másikéval, Taekwoon még mindig benne pihent. Együtt voltak, a lehető legintimebb értelemben.

„Szeretlek, Taek.”

Érezte, ahogy Taekwoon ajkai egy mosolyt formálnak, mielőtt gyengéden bőrére puszilt volna.

„Én is szeretlek, Yeon.”