Random poems #1

Fojtogató érzéssel,
Nem bírom ily mértékkel.
Küszködöm a könnyekkel.

Magamnak némán makogok:
Megyek? Esetleg maradok?
Sötétben sírva tapogatok,
Én tovább biztos nem maradok.

Félek, egyedül rettegek,
Remekül tönkretettetek!
Ágyon ülök s remegek,
Elragadtak a félelmek.

Valakit megragadhatok?
Mert biztos, hogy egyedül maradok.
Nem ölelnek erős karok,
Végül a magányba zuhanok.
Bár tudnád mennyit sírok
érted mennyit siránkozok.

Értsd meg: szeretlek!
Csak érted élek,
nélküled félek.

Sokat gondolkodok rólad,
Mégis mit megtennék érted,
Regényeket írok rólad,
Képes vagyok halni érted.

Remegő kezek,
könnyező szemek,
elvágott erek.
Egyszerűen remek,
erre vetemedek.
Most majd el is megyek,
s már nem remegek.
Fehér, erős fények
erősen ölelnek;
egyszerűen remek,
többet nem szenvedek.